A kommunizmus áldozatainak emléknapja

A polgármesteri kabinet részéről Haász Orsolya köszöntötte a megjelenteket, kiemelve azt, hogy Németh Zsolt parlamenti képviselő nem jöhetett el, mert a Visegrádi Négyek konferenciájára volt hivatalos. Az ünnep a Himnusszal vette kezdetét, majd Szatmári Attila színművész elszavalta Tollas Tibor versét, melynek refrénje a börtönablakra utalt: „...elvették ezt is, a tenyérnyi napot, bebádogoztak minden ablakot... ha nem vigyáztok, az egész világon bebádogoznak minden ablakot.”

A vers után Németh Zoltán alpolgármester rövid beszédében elmondta, hogy nem szabad felejteni a múltat, bár sokan szeretnék feledtetni a bűntetteket, ez azonban nem sikerülhet, hiszen mi is itt vagyunk, s megakadályozzuk ezt. Utalt arra, hogy ma az iskolában a történelemórán a kijelölt téma épp az ’56-os forradalom megtorlása volt. Milyen véletlen, vagy talán nem is az? – tette fel a szónoki kérdést Németh Zoltán. Külön köszöntötte Wittner Máriát, aki – mint mondta – negyven évvel ezelőtt szabadult Kádár börtönéből.

Wittner Mária szabadságharcos – akit ’58-ban halálra, s aztán „kegyelemből” hosszú börtönbüntetésre ítéltek – beszédében emlékeztetett arra, hogy a „módszerváltoztatás”, vagyis a rendszerváltás után tíz évvel döntött úgy a polgári kormány, hogy emléknapot tart a kommunizmus áldozatainak tiszteletére. A „baloldali értékrend” nevében évek óta riogatják az embereket azzal, hogy a polgári kormányzás milyen veszélyekkel jár. „Mi is ez a baloldali értékrend, amely a humanizmusra, a segítőkészségre, az alapvető emberi értékekre hivatkozik – kérdezte Wittner Mária, s rögtön válaszolt is rá – 19-ben anarchizmust, akasztófa-erdőt jelentett, ’45-ben szovjet megszállást, ’47-ben kékcédulás választást, aztán internálást, a parasztság kulákosítását, a papság üldözését, perek sokaságát. ’56-ban árulást, ismét akasztófa-erdőt, a csalárd módon haldokolóhoz kihívott, s útközben galád módon meggyilkolt pap, Brenner János halálát, börtönéveket, s aztán …a langyos dagonyát”. Mi történt 90-ben? – folytatta beszédét – ...a vörös kommunisták vörös kapitalistává változtak, ami lassú egzisztenciális megsemmisülést, fagyhalálokat jelent , ez a szocialista párt végterméke. „Akarnak-e az isteni értékrend mellé állni? Tegyenek érte!” – fejezte be beszédét Wittner Mária, akinek szép ajándékot nyújtott át Szabolcs Attila polgármester és Németh Zoltán alpolgármester; egy kerámiaképet, Gy. Kamarás Kata alkotását, amely Életfát ábrázol. Szabolcs Attila hangsúlyozta, hogy az életfa is jelképezi azt, hogy amíg van egy kis remény, mindig lehetséges az újrakezdés.

Az ünnep a Nádasdy Iskola diákjainak előadásával folytatódott, a kórust Szilágyi Erzsébet készítette fel, Sisak András tanár állította össze a műsort. Az emlékünnepen végül megkoszorúzták Szervátius Tibor szobrát. Elsőként a Pofosz XXII. kerületi szervezete helyezte el az emlékezés virágát. Az önkormányzat nevében Szabolcs Attila, Németh Zoltán és Karsay Ferenc alpolgármester, dr. Répás Judit aljegyző és a díszpolgárok koszorúztak. Őket követték a kerületi egyházak képviselői, a közoktatási intézmények, a civil szervezetek és a pártok képviselői. Az ünnep a Szózat eléneklésével zárult.

Az este kötetlen beszélgetéssel folytatódott a Záborszky-teremben. Először Németh Zoltán alpolgármester kérdezte Wittner Máriát, majd a nagyszámú érdeklődő személyesen is feltehetett kérdéseket a szabadságharcosnak. Szabolcs Attila kitért arra, hogy Nyugaton sokan nem értik, miért nem enyhül Magyarországon a politikai szembenállás. Svédországban például van a választás, ott megküzdenek egymással a pártok, de aztán megnyugszanak a kedélyek – szokták mondani. Erre csak egy válasz lehet – hangsúlyozta a polgármester - nálunk a parlamentben egymással szemben ülnek az áldozatok és egykori bíráik, üldözőik, és azok leszármazottai.

Az eseményen készült fotók a fotóalbumban láthatók.

bwgy