Díszpolgárok

2010. Felvégi Józsefné

Felvégi Józsefné 1973 óta dolgozott a XXII. kerület óvodáiban, 27 évig vezette az Anna utcai tagóvodát. Ez idő alatt az óvónői és a vezetői hivatást egyaránt szolgálatnak tekintette. Határozott, megértő, segítőkész és lelkesítő vezető volt. Az ő nevéhez fűződik az integrációs óvodai nevelés alapjainak megteremtése, azaz a sérült és egészséges gyermekek együtt nevelésének programja. Szakmai életének legnagyobb sikere e program országos szintű bevezetése, mely hazánkban teljesen újnak számított. Ehhez a különleges oktató-nevelő munkához számtalan fejlesztőeszköz szükséges, melyek beszerzéséhez pályázati úton nyert anyagi fedezetet. Kollégáit is megtanította a pályázatírásra, felhívta figyelmüket annak fontosságára. Felvéginé Marika a közéletben is nagyon aktív. Mindenkit biztat a közügyekért való bátor kiállásra, a kerületi rendezvényeken való részvételre. Az évente megrendezett rehabilitációs kongresszuson rendszeresen tartott előadásokat. A Gyermekfogászati Prevenciós Szolgálatnál több, mint két évtizedig látta el az érdekvédelmi feladatokat. Két és fél évig önkéntesként dolgozott a XXII. kerület Kápolna utcai Reménysugár Habilitációs Intézetben. Munkája jelentős szakmai lapokban kapott publicitást, sokan jártak hozzá hospitálni, szakdolgozatot írni. Több kitüntetés birtokosa, például: Kiváló társadalmi munkás, Kiváló munkáért díj, Budapestért jelvény, Pedagógus szolgálati emlékérem és 1997-ben az Év Pedagógusa Díj. Felvégi Józsefné a kisgyermekek oktatására-nevelésére tette fel az életét, bevonva a családokat is. Ajtót nyitott a sérült gyermekek számára a normális közösségi életbe való bekapcsolódásra. Szakmai és magánélete egyaránt példaértékű, pályafutása a szívvel-lélekkel végzett szolgálatról szól.

2009. Dr. Joó Ernő

Dr. Joó Ernő a kerületben végzett, több évtizeden átívelő, sokrétű tevékenységével kiemelkedő és maradandó életművet hozott létre. Már az 1950-es évek óta kutatja a kerület történelmi múltját, gyűjti az erre vonatkozó adatokat. Akkortájt kapcsolódott be a kerület közéletébe is és 20 éven át, mint tanácstag képviselte választókörzetét. 1960 és 67 között a helyi tanács közigazgatási vezetőjeként, VB titkári minőségben szolgálta a kerület lakosságát. 1970-ben az Országház lett a munkahelye, ahol az ipari, kereskedelmi és vízügyi igazgatás szakreferenseként dolgozott. Innen vonult nyugdíjba 1985-ben.
1970-ben jelent meg a Tétény-Promontor című kötet, melynek szerkesztője és hét fejezetének írója. A szerzőségével jegyzett fejezetek többek között a gazdasági élet fejlődésével, ezen belül a szőlőműveléssel, a borkereskedelemmel, illetve a településfejlődés általános kérdéseivel is foglalkoztak. Jelentősek azon dolgozatai is, amelyek a kerület történelmi múltjának egy-egy részterületét mutatják be, például A magyar pezsgőgyártás története 1967-ből, a Borgazdaság című folyóiratban. 1973-ban jelent meg a Budapest Lexikon, melyben közel 100 szócikk szerzője. A kerületi múlt további kutatásának eredményeit ismertetik a Budafoki Péter Pál Utca és Környéke Polgári Kör kiadásában megjelent, gazdagon illusztrált tanulmányai. Az említett civil szervezet, az önkormányzat és a kerületi boros cégek támogatásával jelent meg 2007 végén az A budafoki pincék világa című kötet, mely 127 oldalon tárja az olvasók elé a budafoki borgazdaság történetét. Dr. Joó Ernő jelentős szerepet vállalt a Polgári Kör munkájának szervezésében, magas kora ellenére társadalmi aktivitása töretlen. Munkássága, életfilozófiája példaértékű a fiatalabb nemzedékek számára.

2008. Dr. Mercz Árpád

Dr. Mercz Árpád nyugalmazott főiskolai tanár, borász, borászati szakíró 1919-ben, Budafokon született. Édesapja révén már gyermekként kapcsolatba került a borászattal. 1941-ben szerzett műkertészi oklevelet, majd 1942-ben okleveles szőlész-borász lett. 1952-től a Szőlészeti Kutató Intézetben dolgozott 1979-es nyugdíjba vonulásáig. 1960-ban a Kertészeti Főiskolán summa cum laude minősítéssel doktori fokozatot szerzett. Ezt követően egyetemi, főiskolai katedrákon és a borászati szakközépiskolákban oktatta a jövő szőlész-borász nemzedékét. Felhalmozott szakmai tudását több száz cikkben, és több mint 20 könyvben ismertette. Szakkönyvei által, a fiatal borászok nevelésével kiemelkedő életművet hozott létre. Élete egyik fő műve a több mint 100 év után újraírt Borászati kislexikon, mely 1998-ban jelent meg. Munkáinak szinte mindegyikében külön kitér Budafok borászati múltjára, hagyományaira. Ismereteit szívesen osztja meg az érdeklődő fiatalokkal. A borász társadalom a borászati géptan atyjaként ismeri és tiszteli. Egyik legnépszerűbb könyve, az „A must és a bor egyszerű kezelése” közel ötven éven át számos kiadást megért, legutóbbi kiadása 2007-ben került a boltokba. Napjainkban is megtalálhatjuk Mercz Árpád nevét a Kerti Kalendárium rovatvezetőjeként. Munkáját számos kitüntetéssel jutalmazták. 2006 szeptemberében a Budapesti Corvinus Egyetem vasoklevéllel ismerte el 65 éves szakmai tevékenységét.

2007. Priska József Tamás

Ötvenhatos veterán. Húszévesen vett részt a forradalomban és a szabadságharcban, társaival együtt a Royal Szállóban alakítottak ki fegyveres csoportot. Nem akarták a díszes épületet veszélyeztetni, főként a szomszédos házakból lőtték az orosz tankokat. A kis szintkülönbségeknek köszönhetően néhány helyen át tudták bontani a padlások közti falakat s így gyorsan új tüzelőállásokat tudtak kialakítani. Számos társa életét vesztette. Ő is megsebesült, úgy tudott csak elmenekülni a szállodából, hogy egy felszolgáló pincérruhát adott rá. A forradalom ötvenedik évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át. A Pofosz országos elnökségi tagja. Budatétényhez fűzi az első kicsiny lakás, ahol megvethette lábát.

2006. Dr. Szincsák József

Okleveles építészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense. Jelentősen hozzájárult kerületünk építészeti arculatának kialakításához, hiszen mintegy 1200 lakóház tervezési munkáit végezte. Nevéhez fűződik a régi Ifjúsági és Művelődési Központ. Ő tervezte többek között a Baross Gábor-telepi rendelő épületét. 1972-ben egyik kezdeményezője volt a kerületi zeneiskola létrehozásának, hiszen a zene mindig közel állt hozzá. Sokévi énektanulmány után nevet változtatott. A 80-as években a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. Számos külföldi operaház színpadán felléphetett (Spanyolország, Anglia, Svédország, Dánia, Szlovákia, Ausztria, Hong-Kong, Chile, Brazília, Egyesült Államok). Az operaszerepeken túl közismert operett- és magyarnóta-énekes. Zenei tevékenysége elismeréseként több díjat is kapott, többek között Székely Mihály-díjat, Oláh Gusztáv emlékplakettet, Bartók–Pásztori-díjat. Mindezeken túl aktívan fest, munkáiból főváros szerte számos sikeres kiállítást rendeztek például a Bartók Galériában, a Fővárosi Művelődési Házban, a Stefánia Palotában, az Erkel Galériában, az Orosz Kultúra Házában.

2005. Dr. Kárpáti Zoltán

Orvos, 1977-től dolgozik a kerületben. 1997. óta vezető főorvosként látja el a kerület járóbeteg-rendelésén a sebészeti teendőket. Emberi hozzáállása és magas szakmai színvonalú tevékenysége nagymértékben hozzájárul a betegek mielőbbi gyógyulásához.
Aktív részese volt annak, hogy 1992. óta önálló sebészeti szakrendelés működik a kerületben. A rendelőintézet 1997. januárjától egészségügyi közhasznú társasággá alakult, az új sebészeti szakrendelés vezető főorvosi megbízását kapta. Az ő irányításával alakult ki amagas színvonalon működő szakrendelés. Mint a vezetés tagja, tevékenyen segíti a teljes intézet működését.

2004.  Bogdányi Gyula  (†2004)

Gyógyszeripari technikus volt, majd elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán a hittanári szakot. Közéleti, önkormányzati megbízatásaiban számos területen dolgozott. 1990. és 1994. között a 12. egyéni választókerület képviselője, a Városrendezési és Építészeti Bizottság és a Környezetvédelmi Bizottság tagja volt. 1994. és 1998. között a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnökeként, majd 1998. és 2002. között a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagjaként és a Bűnmegelőzési, Jogi és Kisebbségi Bizottság elnökeként tevékenykedett. 1999. és 2002. között a Fővárosi Munkaügyi Tanács tagja is volt.
Nevéhez fűződik a helyi szociális szabályozás új alapokra helyezése, aminek keretében számos fontos rendelet született (például: „A szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátásról”, „A lakásépítés és -vásárlás helyi önkormányzati pénzügyi támogatásáról”). Tevékenyen részt vett az egészségügy közhasznú társaságba történő szervezésében. Aktívan hozzájárult a Bűnmegelőzési, Jogi és Kisebbségi Bizottság elnökeként a testületi munka törvényességéhez. Intenzíven foglalkozott az önkormányzat és a rendőrség jó kapcsolatának és a kerület közbiztonsági helyzetének erősítésével, az általa vezetett bizottság megalkotta a bűnmegelőzési koncepciót. Kiemelt feladatként kezelte a szervezett bűnözés és az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályait. Tevékenyen dolgozott a kisebbségi és helyi önkormányzatok együttműködési rendszerének kiépítésében.

2004.  Katona Péter  (1955–2004)

Pedagógus végzettségű volt, de szinte egész életét a szociális munkának szentelte. Mind hivatásában és munkájában, mind közéleti, önkormányzati és társadalmi, önként vállalt megbízatásaiban ezen a területen dolgozott. 1990-ben a 4. választókerületben megválasztották önkormányzati képviselőnek. 1990. és 1994. között az egyik legtevékenyebb képviselő volt, az önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottságának elnökeként, majd 1994. és 1998. között külső bizottsági tagjaként. Az önkormányzat szociális intézményhálózatával kapcsolatban közreműködött a Szociális Gondozási Központ és a Családsegítő Szolgálat kiépítésében és később átalakításában, valamint az integrált családgondozás bevezetésében.
Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy 1991. szeptembere óta működnek az Anna utcai óvodában integrált óvodai csoportok, ahol az enyhén és középsúlyosan fogyatékos gyermekek gondozása az egészséges gyermekekkel együtt történik. Egyik alapítója és lelkes tagja volt a Krízis Alapítványnak. Tagja volt a Fővárosi Önkormányzat Fogyatékosügyi Tanácsának, itt végzett munkájával segítette a Támogató Szolgálatok létrehozását. A Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány Munkaerőpiaci Szolgáltatási Iroda vezetője volt. Munkatársaival kialakítottak egy olyan komplex szolgáltatást, amely a fogyatékkal élők munkaerőpiacon való munkához jutását, illetve helytállását segíti.

2004. Garbóci László

A Kerületi Helytörténeti Kör vezetője, a Savoyai Asztaltársaságnak és a Savoyai Jenő Alapítvány Kuratóriumának az elnöke, a Promontórium Borlovagrendnek, a helyi városvédő mozgalomnak, valamint a Nagytétényi Kastélymúzeum Kuratóriumának a tagja és a Mészáros László Képzőművészeti Egyesület pártoló tagja.
Eredményes munkásságát számos könyv, kiadvány és több száz folyóiratbeli publikáció igazolja, melyek jól reprezentálják múltunkat, s nagyban hozzájárultak a helytörténet iránti érdeklődés felkeltéséhez. Tudását nem csak írásban, hanem élőszóban is szívesen megosztja az érdeklődőkkel: évente mintegy 25–30 helytörténeti előadást, műemléki helytörténeti sétát tart. Minden tanévben több diáknak nyújt baráti segítséget szakdolgozatának elkészítéséhez. Tudásának színvonalát és elismertségét minősíti, hogy számos – nem csak hazai – levéltár, múzeum, könyvtár, közép- és felsőfokú oktatási intézmény, helytörténeti gyűjtemény veszi rendszeresen igénybe a szakmai segítségét, közreműködését.

2003. Prof. Dr. Köteles György professzor

Orvosi diplomáját 1958-ban szerezte. Munkáját az egyetem Biokémiai Intézetében kezdte, innen a Joliot Curie Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézetbe került munkatársként, majd osztályvezetőnek nevezték ki. 1971. és ’74. között az Országos Atomenergia Bizottság Nemzetközi Szervezetének osztályvezetője, 1974. és ’79. között Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szaktisztviselője. Hazatérése után az Intézet igazgató főorvos helyettese, majd 1998-tól igazgató főorvos. Több előadássorozaton vett részt az Egyesült Államokban.
Számos tudományos fokozattal rendelkezik: 1971-ben az orvostudomány kanditátusa lett, 1987-ben az orvostudomány doktora, 1996-tól a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 31 éve lakosa a kerületünknek. Tíz éve az újjászületett Magyar Békeszövetség elnöke. A kerületben a Rózsavölgyi Közösségi Házban, a Budafok–Tétény Művelődési Házban, a Budafok–Tétény Baráti Körök Egyesületében előadásokat tart. Aktív támogatója a Mészáros László Képzőművészeti Egyesületnek is.
Pályafutása során számos kiüntetésben részesült. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Arany Tiszti Keresztjét is. Tudományos és társadalmi tevékenységével hozzájárult kerületünk jó hírnevének az öregbítéséhez.

2002. Pelikán Imre

80 év feletti építész, aki egész életét a Baross Gábor-telepen töltötte. Közszeretetnek, köztiszteletnek örvend. A rendszerváltás óta a különféle emlékhelyek létrehozásának, megőrzésének motorja:
– A Baross Gábor-telep centenáriuma alkalmából emléktáblát készíttetett – az alapító családok nevének feltüntetésével – a templom falára, amit évente megkoszorúznak,
– A millennium évében a kerületben egyedülálló emlékhelyet készíttetett a Donát-hegyen (az itt lévő, XIX. századi emlékoszlopot ugyancsak ő hozatta rendbe több mint tíz évvel ezelőtt),
– 90 év szünetelés után, 1999-ben újraindította a polgári kört, melynek elnöke lett,
– 2001-ben az irányításával 1848-as és 1956-os emlékhelyet hoztak létre a Donát-hegyen.

2000.  Kolonics György  (1972–2008)

Többszörös olimpiai-, világ- és Európa-bajnok kenus. Sportpályafutása a Csepel Kajak-kenu Egyesülethez kapcsolódott. Nevelőedzője Nótárius József, edzője Ludasi Róbert volt. 1993-ban kezdték meg Horváth Csabával párosban és négyesben is az Európa- és világbajnokságokon az éremgyűjtést, s többnyire a dobogó tetején végeztek. 1996-ban Atlantában Horváth Csabával C-2 500 méteren olimpiai aranyat nyertek. A 2000-es Sydney Olimpián C-1 500 m-en nyert olimpiai bajnokságot. Ezután a fiatal Kozmann György személyében újabb társat választott. Athénban az értékes harmadik helyen végeztek, majd 2006-ban, a hazai világbajnokságon a legjobbak voltak.

2000. Dr. Mészáros Péter egyetemi adjunktus

1949. június 29-én született Csepelen, alsó és középfokú tanulmányait is ott végezte. 1967. és 1972. között a BME Közlekedésmérnöki Karára járt, majd ugyanitt 1974. és ’82. között tanársegéd volt, 1979-ben szerez egyetemi doktori címet, 1982-től adjunktus. 1987. és 1991. között, illetve 1995-től a BME Külföldi Hallgatók Mérnökképzési Központja, majd a Tanfolyami és Nemzetközi Oktatási Központ igazgatóhelyettese.
1990. és ’94. között kerületünk, a 32. számú választókörzet országgyűlési képviselője, az országgyűlés a Környezetvédelmi Bizottságnak, majd a Kulturális Bizottságnak is tagja. A magyar delegáció tagjaként képviseli hazánkat az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében. 1997-ben megválasztják a Magyar Közlekedési Klub elnökének. Több környezetvédő csoport munkájában is részt vesz évek óta. A kerületben tevékenykedő Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület elnöke, a Krízis Alapítvány kuratóriumi elnöke.

1999.  Böröczky Imre  (†2003)

Böröczky Imre neve „fogalom” azoknak a szemében, akik a XXII. kerület kertvárosi jellegének megóvásáért, a természet, a mezőgazdaság és az emberi alkotókészség közötti megfelelő arányosság fenntartásán fáradoznak. A XXII. kerületben – ilyen gyökerekből táplálkozva – 1965-ben kezdődött munkálkodása. Ekkor vásárolta meg ugyanis Nagytétényben azt a gyümölcsöskertet, ahol az otthona volt.
Nagytéténybe kerülésekor rögtön bekapcsolódott az akkori Hegyközség munkájába, ahol rövidesen kitűnt szakmai tudásával, segítőkészségével, amely szinte egyedülálló önzetlenséggel párosult. (A Hegyközség jelenleg mint Budafok–Tétény Kertbarát Kör működik.) Számtalan első díjat és elismerést kapott a kertészet és szőlőművelésmód versenyen, valamint a Fővárosi Növényvédelmi és Agrokémiai Állomástól, és a Budai Kerületek Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályától.
A XXII. kerületnek nagy hagyományai vannak a szőlő és gyümölcstermesztésben. Ezeket a hagyományokat őrizni és ápolni kell. Ebben volt példaadó Böröczky Imre.

1998. Jandó Jenő zongoraművész

1952. február 1-én született Pécsett. 1968. és ’74. között végezte tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál és Nemes Katalin tanítványaként. 1974-ben az Országos Filharmónia szólistája volt. 1975-től a Zeneművészeti Főiskola tanára. A világ számos országában koncertezett már és jónéhány zongoraverseny díjazottja. Így a versailles-i Cziffra György zongoraverseny II. díja (1972), a milánói Ciani-emlékverseny II. díja (1975) a sydneyi zongoraverseny kamarazenei különdíja (1977), a Rádió zongoraversenyének I. díja (1973). Munkássága elismeréseként 1980-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1987-ben érdemes művészi címet kapott, 1995-ben Bartók–Pásztory-díjjal jutalmazták, 1997-ben Kossuth-díjat kapott.

1997.  Dr. Gazdag László  (†2009)

1925-ben született Ráckevén, 9 gyermekes családban. 1948-ban az Agráregyetem Kert- és Szőlőgazdaság-udományi karán szerzett oklevelet. 1950. óta tanított a borászati középiskolában. 1964-től nyugdíjba vonulásáig az igazgatói teendőket is ellátta. Emellett több tankönyv szerzője, az iskolai oktatás reformtanfolyamainak, követelményrendszereinek kidolgozója. 1960-ban borgazdaságtanból a Kert- és Szőlőgazdaság-tudományok doktorává avatták. Több állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el munkáját az évtizedek során. Volt tagja a Helytörténeti Körnek, a Városvédők Promontor–Tétény Munkacsoportjának, a Savoyai Asztaltársaságnak, elnöke a helyi Mészáros László Képzőművész Egyesületnek, nagymestere a budafoki Promontorium Borlovagrendnek.

1996. Nemes László zenetanár

1936. szeptember 21-én született Pápán. 1988-ban egy új iskolamodellt teremtve, kísérletképpen a XXII. kerületi zeneiskolát alapfokú művészeti iskolává alakította át, úgy, hogy a hangszeres oktatáson túl a társművészetek oktatása is helyet kapott a nevelési–oktatási programban. Ma már a Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskola néven az ország legnagyobb alapfokú művészetoktatási intézménye, ahol a teljes körű hangszeres oktatás mellett képzőművészetet, néptáncot, balettet, színjátékot és bábozást tanulhatnak a diákok. Pedagógiai munkásságáért Apáczai Csere János-díjat kapott. A Magyar Zeneiskolák Szövetségének elnöke.

1995.  Munkácsy Károly  nyugdíjas testnevelő tanár, szobrász (†2010)

1923. július 8-án született Hódmezővásárhelyen. 1943-ban az Állami Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói diplomát, 1951-ben elvégezte a Testnevelési Szaktanítóképzőt, 1952-ben pedig az Állami Pedagógiai Főiskola testnevelés szakát. 1944-ben katona, majd hadifogságba esett a Szovjetunióban, ahonnan csak 1946-ban tért haza. 1946. decemberétől a budafoki Árpád úti általános iskolában tanított, és azóta a kerületben élt. 25 évig volt a Budapest XXII. kerületi Testnevelő Munkaközösség vezetője. Edzőként több atlétikai szakosztályt is irányított évtizedeken át. Testnevelői, pedagógusi tevékenységéért 15 alkalommal részesült különböző kitüntetésekben.
Nyugdíjaztatása után megvalósította ifjúkori álmát és szobrászként dolgozott. Több hazai és külföldi kiállításon is bemutatták munkáit. Alkotásai közül nyolc az ország több közintézményében található. Tagja volt a Mészáros László Képzőművészeti Egyesület vezetőségének, valamint a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének is.